A „Krisztus szerinti segédlő papságért” könyörgünk abban az ekténiában, amelyet – jobb esetben – ők maguk, ezek a segédlő papok, vagyis a diakónusok énekelnek a Szent Liturgián, vagy más szertartásainkon.
Keleti egyházunkban a diakónusi szolgálat más hangsúlyt kap, mint amit megszoktunk a római katolikusoknál vagy akár a protestáns egyházakban. A diakónia, persze, mindenképpen szolgálatot jelent. Természetes, hogy egy keresztény gyülekezetben ezek a szolgák a rászorulókat, szegényeket, betegeket szolgálják elsősorban. Igaz, szerepet kap emellett az ige-szolgálat is, sőt még a szertartásokon való egyéb szolgálattétel is. Így volt ez mindig az Ősegyháztól kezdve.
Keleti egyházunkban mégis nagyobb hangsúlyt kap az az angyali szolgálat, amellyel a Liturgiában a diakónus összeköti a papot a hívekkel, a szentélyt a hajóval, az eget a földdel. Ezt teszik az angyalok is a mennyei liturgiában, és a lebegő szárnyakhoz hasonló orár-ral ezt a szent szolgálatot jeleníti meg a diakónus is. Ő az, aki a szertartás közben ki-bejár az ikonosztáz ajtaján (ezért is hívják azt diakónusi ajtónak), aki irányítja a hívek imáját, melyre ők engedelmesen felelgetnek, de még a papnak is utasításokat ad, aki a liturgikus rend szerint szintén engedelmeskedik neki. Miféle szolga ez, akinek ennyien engedelmeskednek? Mindenekelőtt az Isteni Liturgia szolgája, s ebből fakad minden más tevékenysége is, melyet az emberek között végez.
Ha jobban odafigyelünk rájuk, még saját élethivatásunkat is mélyebben megismerjük, hiszen nem létezhet emberek szolgálata Isten szolgálata nélkül. Természetesen fordítva is igaz: hogy szolgálhatna az Istennek az, aki nem tudja szolgálni az embereket? Ez a kettősség, a szolgálatnak e két iránya a legfontosabb jellemzője a diakónusnak. Miközben énekével vezeti imánkat, példájával vezeti életünket. Így nem csak a templomban, de hétköznapi életünkben is összeköt bennünket Istennel. Igazi keresztény hivatás!
Reményeink szerint a görögkatolikus egyházunkban – a kisebb rendekben (felolvasó és alszerpap) részesülőkkel együtt – növekvő számuk a hitünket is, Isten iránti szeretetünket és egymás iránti szolgálatkészségünket is növelni fogja. Adja Isten, hogy így legyen!
Ezzel a reménnyel adom főpásztori áldásomat e nemrégen életre kelt diakónusi honlapra, annak készítőire és olvasóira.
+ Fülöp
